A ruhak gyorsan parologjak ki foltmentes rancaik kozul az ujjaszuletest. Forrosag. A fulemben Jeruzsalem jajgato alkonyata. Itt, ha a levegö mozdul körülötted, földöntuli eröket sejtve lelegzel fel a szellel. Mozgasod lassu es meltosagteljes, ugy teszel, mintha szabadon valasztanad ezt a szekerkerek-ritmust, holott ha akarnal se tudnal sajat ütemre lepni. Kezeidet nem tudod emelni: kezeid emelkednek. Labaid feketek, a belsöd folyton vizert kialt. A homlokodon a rancok elsimulnak. Az ahitott hüst idegenek tarsasagaban, semmi-szavak labdapattogasa fröcsköli köred. Nem sietsz a szavakat megerteni. Nem erted öket, de mintha eleg volna az elsöt kimondani, hogy folyjon belöled is ez az idegen, ez a szaggato nyelv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése