A Mannheimer Str 242 alatt tubákol majd az őszi pára orromba, míg az erkélyen izzik a lábam a reggeli tea alatt, talán a hideg, talán a teintől pezsdülő keringés miatt. A bejáratnál faragott mészkő-sündisznó emlékeztet az újjászületésre, bozótos a járdaszéle, a nappali hatalmas pupillái az óvoda inox csúszdájától egyre csak tágulnak.
Az ágy a szoba közepén, a tél az év közepén, a lakás Európa közepén, két világom határán. Minden olyan tiszta, hogy már szédülök, már most sajgok bele az otthon-érzésbe, valójában már most beköltöztem, a tea már odatéve, már bele is szagoltam, hogy megelőlegezzem az ízt, amely soha nem egészen olyan, mint azt az illat alapján elképzelnénk.
És ettől szép.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Szerethető blogod van, hangulatos fényképekkel és hasonlóan formázott írásokkal.
S ahogy töltöm az időm itt, úgy erősödik ismét az elindulási kényszerem valahova - ja előbb némi nyelvet kellene tanulni már - végre - mert a bejövő vendéget a toalett felé eligazító angoltudás édeskevés - viszont pótcselekvés-képpen holnap elstoppolok Budapestre és viszek magammal fényképezőgépet. :)
Köszönöm a jelző megválasztását. Hogy szerethető. Mert mondták már, hogy szép, de abban kicsit még benne volt, hogy szép-szép, de olvashatatlan. :)
Hát jó utat neked, akárhova is! Bátorításképp: én sem tudok még németül.
Mégegyszer köszönöm!
Ui.:Én mért nem tudok hozzáférni a te blogodhoz?
Mert a bloggeren még nincs - a neten máshol már nincs blogom - illetve nincs még beállítva a bloggerprofilom - teljesen felkészületlenül irogatok itt.
Megtalálsz a facebook-on /orosztibor néven - félig-meddig afféle microblogging megoldásként is működik. Ha jól állítottam be, akkor a hírfolyam részét számomra ismeretlen, de regisztrált facebook felhasználó is olvashatja.
Megjegyzés küldése