Valljuk be, nem mindennapi jelenség, hogy egy széknek története legyen. Főleg, ha nem is szék az illető bútordarab, sőt nem is egy darab... na de ne menjünk a dolgok elébe!
Történt egy nap, hogy gesztenyét szedni mentünk Christiannal és Johannával, a dossenheimi dombokra... ILLUSZTRÁCIÓ!
Amikor a helyszínre kiértünk, vettük csak észre, hogy nem vittünk magunkkal semmi táskafélét... Hatalmas termésre számítva azt fontolgattuk, hogy egy éppen hazatérő helyi lakostól kérünk egy nejlonzsákot. Nem tűnt különösebben barátságosnak, de rászántuk magunkat nagy szorultságunkban: megszólítottuk. 60 %-os vámot kért, de adott egy nejlonzsákot: csinosat.
A gyűjtésből visszatérve az autón valami színes nagyalakú üzenetet láttunk. Rossz helyen parkoltunk, futott át mindegyikünk fején... Ehelyett egy (újabb) színes nejlonzsák fityegett az antennára akasztva, rajta nagy betűkkel:
Ha esetleg még a nejlonzsákon kívül még egy székre is szükségünk lenne, hát el is vihetjük akár ezt a fekete irodai széket is... Auch háromszor egy mondatban... A szék tetszetős volt, az autó kombi: betettük, a helyi lakos kilincsére néhány különösen aprószemű gesztenyét akasztva cserébe.
Amikor felértünk az emeletre, és Christian elégedetten kipróbálta a szerzeményt, hirtelen kattanást hallottunk, és egy csavar csörgését a földön. A szék kicsit féloldalas mosollyal üdvözölte új otthonát.
Napok teltek el, és a szék használatlanul állt a szoba egyik sarkában, mígnem John egyik este sok szeretettel megajándékozott a székemhez három különböző méretű csavarral. Újabb napokra volt szükség, míg végül meg is javítottam a gurulós, fekete bőrfotelt. Igazi nagyfőnöki ülőalkalmatosság...
Tegnap este, egy szép csendes őszi este, gyertyák az asztalon, John a számítógépnél (a teljes romantika kedvéért), én az olvasólámpa alatt lábammal a radiátoron új városi könyvtári szerzeményemmel teljes harmóniában... amikoris hirtelen meggondolásból, anélkül, hogy én megmozdultam volna, a szék, a nagyfőnöki, hatalmas robajjal megvált kerekeitől, és földközeli pályára váltott. John riadtan pattant fel az asztaltól, és nézett hátra, én pedig, mintha mi sem történt volna, ugyanolyan ülő pozícióban, 40-50 centivel alacsonyabban... szakadtam meg a röhögéstől. Ő pedig nem különben.
Azóta a szék, a nagyfőnöki, a földön szolgálja új gazdáját új otthonában. A kerekekre asztallapot erősítve tökéletes, mélyüléses irodát alakíthatunk ki.
Így váltsa az ember gesztenyetermését huncut németek bizonytalan eredetű irodaeszközére...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése