őszi napsütés

Tegnap végre kisütött megint a nap. erre csak mentem, mentem, és annyit mentem, hogy izomlázam lett a fenekemben. Az ÉN fenekemben. Mármint hogy nem most lépdelt először árkon-bokron és órákon át...
Néhány kép arról, hogyan hódítom meg a várost. Illetve hogyan varázsol el ez a hódító...
Kezdődik a kertek alatt csörgedező öreg Neckarral.
Aztán a sétány a város felé, diófákkal szegélyezve:
Majd a gát...
És végig a Neckar mentén
felfelé:
A talán Hamburgba tartó teherhajókkal:
És kacsákkal anyának:
Na meg másfajta lúdfélékkel azoknak, akik felismerik őket... (Nils Holgerson, vagy tudom is én...):
Míg végül átkelek a hídon...
És lassan elérek a kertünkbe:
Hát ilyen város ez... még egy "előnyös" kép magamról, amire tellett telefonnal...