múlt időben.
léket vágok a jelen falán.
egy nő beszélt minden éjjel
ablakom alatt
türelmesen, mintha
ideje lenne
az egész világot felébreszteni
de csak
egy valakivel beszélt,
kivárt a kérdések után,
hangos volt, és mégis
- honnan tudhatom? -
kétkedett magában.
csak így mostlag írok róla, pedig
tegnap történt:
egy férfi meglát meztelen
kellene egy függöny
villamosvezetékek
lógnak a kanálból,
melyben mélán mennybe
emelkedik épp itt a még
cseppelt ablak mentén fel
egyenesen - repkedő
vízimadarak tükröződésétől
szédülök el írás közben...
daru csattog az ablak alatt...
öt csepp, tíz is lefolyik az üvegen,
mire észrevesz.
csepereg az idő.
hová lettek lékeim?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése