lávaszilánk koccan
földet érve.
nem veszed észre.
mert víz simul köré:
nem veszed észre.
és mikor lábad elé nézel,
az hamu és szarkaláb.
de nem tolakszik senki
a hamut félrefújni.
és katángkóró vegyül
magmalisztbe,
de élünk, mint azelőtt:
hamvasan, borúsan.
bár földvelő takarja
szürke arcunk,
élünk, mint porcelán:
fehéren, élesen.
és mikor hajadba túrsz,
az füst és kecskefűz.
kétfelé hajlik középen.
csak az egyik fele sír.
súlyos
hetek óta ásvány
borítja az eget.
és mi csak élünk.
hetek óta élünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése