Az érem másik oldala

Mikor úgy ezerrel próbálsz valami nagyon nehezet elmagyarázni (francia igeragozás), és egyszer csak azt veszed észre, hogy az egyik a másik hátán egyensúlyoz. Péntek ötödik óra. Megválsz szokásos mosolyodtól, és negyven percen át félmondatokban válaszolsz a szó nélkül másoló, meghökkent tizenkét tanítványnak... és aztán kimennek a teremből, hétvégére, és te ott maradsz, te maradsz ott, és nem találod a mosolyt, de nem tudod, hogy valódi-e a szomorúság, vagy csak a szigor-játékban elvesztetted, ami pedig annyira kéne erre az esősnek ígért hétvégére...

És ha valódi, akkor abból fakad-e, hogy így viselkedtek, vagy abból, hogy tökéletesen értetted őket, de nem szabadott értened...