Hónapok óta fürkészem a tájat, hogy megtudjam: miért más?...
Azt úgy érzi az ember, hogy nem otthon van. Számtalanszor megpróbáltam - erős elvonatkoztatás, meditatív szemösszehúzás, tüdőkitágítás, öklök szorosan a comb mellett - elképzelni, hogy Magyarországon vagyok... Tulajdonképpen tárgyilag minden adott: fák gyökerekkel, mókusok szőrrel, avar illattal. És mégis: azt úgy lehet tudni, hogy hányadán is német az ország...
És gondolkodom, és továbbra sem értem... mitől más? Magasabbak a Német-középhegység fái... Na igen, vannak például őshonos fenyők is, míg nálunk csak két helyen az országban... meg elvétve néhány áfonyabokor... de ott felénk, az Odenwaldban, meg annak a déli ficakjában ugyanaz a tengerszint feletti magasság, mint itthon, a klíma is megközelítőleg ugyanaz, és a lankák hajlása is az itthoniakéra emlékeztet... illetve hogy mégsem... De miért?
Aztán itthon értem meg (egy kicsit jobban). Radnóti megint: "nevét is, virágát is tudom"... Azért nem magyar, mert nem magyarul van! De úgy van nem magyarul, nem nyelvileg, tudatilag, hanem amúgy kézzel foghatóan... német... És ezt - idővel - szeretni is lehet... De az ismerősség, a pihentető megszokottság: az itthon van. Még ha idegen magyar erdőben járok is (és hát minden erdő idegen, mert folyton változó): itthon vezet a fa önmagamba igazán vissza. Gyökerek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése