Késő nyárat meggondolat

A fények a legleírhatatlanabbak. Alkonyatkor minden pillanatból úgy kell kiragadnom magam, erőszakkal. És ebben az esti parázsizzásban bármi figyelemreméltó. A parkban egy tohonya hatvanas soha nem látott átszellemültséggel thai-tchizik: üres markában láthatatlan energiákkal zsonglőrködik. Egy koromfekete, álomszép kisfiú büszkén számolja a gyűjtött diókat, és a nagypapák verseny-gesztenyéznek unokáikkal. Egy levélárny keresztülpislog a száradó ágyneműn. A folyóparthoz most már az olvasás illik: semmi grill, semmi hangoskodás. Terebélyesül a lélek.

Méltóságos ősz! Olyan, amiért minden nap megköszöni az ember, hogy itt lehet.