wieder zurück

a felhők a hegyekre ereszkedtek, minden idom tökéletlen, lyukas felhők, csúcstalan hegyek, és az út mikor véget ér, csak a szoszmók keringenek a kócos, élettelen térben. úgy vagyok, mint akinek egy régen, sietősen letett könyvet kell újra felvennie a fotel karfájáról, és elkezdeni nagy kínnal olvasni, ez ki, az mit akar, ez hol játszódik, és ki is írta amúgy? vissza-visszalapozok, megy az idő.

holnap újra balról-jobbra olvasunk.