Most az a furcsa felállás, hogy egyszercsak a múlt van, a jelen meg nincs, azaz hogy még alakulóban "van"... Gyorsan, majdnem megéletlenül, de legalábbis életlenül történnek az események, alakulások (én is egy ilyen alakulat vagyok épp).
Írhatnék a reggeli villamosút lassú ébredéseiről (KÖNYV!), vagy az esti villamosút fejpukkanásairól (INFORMÁCIÓ!), és furcsa mód a kettő (Könyv és Információ) ellentétéről. Aztán még a vizekről is (ez ma reggel jutott eszembe), melyek mindig úgy hozzám igazodva kísérnek (kicsi Szinva, debreceni polgárok szökőkútja, lyoni kettős áradások, és tenger, és a skóciai mindent elöntő és az ó-Neckar letisztult magánya és most meg a Rajna beton-tengerben folyama... ez most csak nekem érthető, de nekem is csak egy kicsit...).
Írhatnék az egész rám neheződő, de mégsem nehéz (mert valahogy még nem enyém, nem szívügyem (lesz-e?)) feladatokról is, meg az ő technikai kivitelezésükről, mellyel a napom telik (EL!)... Aztán az újonnan feltett kérdésekről (feltettem még azt is (dedó), hogy én vajon okos vagyok-e... mert hogy ez most egy más okosság, ami itt kell).
De igazából még minden annyira alakulóban, még itt ez a rózsarengeteg éppen hervadozik, és majd mindennap ír egy szülő, hogy jaj de nagyon mondta a gyerek, hogy hiányzom...
Álmodni meg mindkettővel álmodok, a jelennel, ami még nincs, de annyira sok, meg a múlttal, ami meg oly kevés, hogy az már van, és alig várom a hétvégét, hogy mindez kicsit megüljön, én meg kicsit felálljak (jaj, az ülés!)...
Talán még képek is lesznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése