Jóindulattal van felém itt a vidék
Talpam alatt besüpped a homok
A selymes lombok fátyla
Felségesen és mégis elvárás nélkül vet árnyékot lábam elé
Az emelkedő felsegít: légzésem alig gyorsul, ahogy lágy hullámait követem a tájnak
És susmorog a lég
Nem hagy egyedül, de bele sem beszél
Hagyd csak, mondja, hadd menjen a sok út közül az egyiken
Visszatalálnia nem kell
Erre épp jó lesz.
Bármeddig mennék itt tovább.
Belépek az ajtón.
Elered az eső.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése