Nehéz nap, hosszú, szép nap. A nyelv, a francia, több gondot jelent, mint gondoltam. Franchement (komolyan mondom), a nap végére teljesen üres az agyam. Egész nap egy idegennyelven gondolkodni, és főleg beszélni: átmossa àm az embert! Ma ráadásul csupa szakszöveget hallgattam, az előző év diplomásainak védését, és – mivel idegesek – ráadásul még hadarnak is, mint az őrült. Hát a leckét feladták, az biztos! Hogy nekem is – mégpedig egy év múlva – ilyen előadást kell tartanom, és főleg, hogy ennyi minden lesz a hátam mögött: egyszerre tölt el édes bizsergéssel és félelemmel. Ebből az utóbbi azért kevésbé domináns...
Szeretem a kihívásokat, hiszen ismertek...
És hogy lássátok, mindezt milyen keretek között kezdem, íme néhány kép városról, egyetemről.
Szeretem a kihívásokat, hiszen ismertek...
És hogy lássátok, mindezt milyen keretek között kezdem, íme néhány kép városról, egyetemről.
1 megjegyzés:
Huh, lélegzetelállító (így mondják?) képek, mind! Mindenesetre a katedrális szebb így mint a google earth maketten :))
Megjegyzés küldése