HARMONIQUEEz amolyan klasszikus vasárnap, fél 10-es ébredéssel, ami egyébként a szürke hétköznapokat is (mind a kettő és felet) jellemezte, mivel többnyire 9 körül kezdünk vacsorázni, és – mint tudjuk – az itt igencsak elhúzódik.
Aztán meg – miután tegnap rájöttem, mennyire hiányzik a betű, irány a Rhône part, a gyep, a nap, c’est top (csak a rím kedvéért). Így sütkérezek. Kevés könyvet hoztam, épp csak a legfontosabbakat. ;-)
Ma mindenki elutazott, Jérôme és Babou Marseille-be, JB Bretagne-ba, a barátnőjéhez, Fabrice még tegnap a Pireneusokba. Csak Sally meg én maradtunk, ő viszont dolgozik (süteményt árul)qw, míg én kellemesen vasárnapozok.
Sallyról egyébként még az is kiderült, hogy tévét nézni – és itt most szűkebb családom arcán látni vélem a... ahogy a francia szlengben mondják: banánt (mosolyt) – szóval tévét nézni többnyire gyertyaállásban szokott... A világot maga köré csavarásban annyival ügyesebb, mint én, hogy többnyire a TV készüléket is az éppen neki megfelelő irányba forgatja el. Nem tudom, hogy ez egy műszerészt mennyire döbbent(ene) meg (van itt valahol egy műszerész???), mindenesetre Sallyról elmondható, hogy nem csak az alkalmazkodásban jeleskedik, hanem az alkalmazkodósításban is: egy igazi interszubjektivita(lis).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése