Várni valakire egy alig-belakott város egy tetszőleges szökőkútjának simára ült, naptól fényes padkáján – mindegy is, hogy végül jön-e vagy nem jön – ez maga a megérkezés, maga a jelenlét. Hogy Lyon várt-e rám? Nemigen. És kérdés az is, hogy befogad-e idővel. De a város már az enyém, mert van mire/kikre várni benne.
Na meg persze az sem utolsó dolog, hogy amikor a Vercors-ból nagy izzadtan megérkeztem, terített asztal várt, és három ember örült nekem (látványosan, mert csak másnapra ígérkeztem), akik mind alig várták, hogy elmeséljem, és hogy elmesélhessék. Ígyhát, kedves m, csöbörből vederbe, cseberből vödörbe, és megkockáztatom, hogy nem is nagyon lehetne ez másképp.
Az albérlet-ügy technikai okok – úgymint hétvége – miatt akadozik. Jövendő lakótársaimmal közösen hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magam a hirdetésböngészésbe: mit mondjak, nem túl gazdag a választék. Ennek ellenére jól el lehet fáradni a keresgélésben, főleg ha előző éjjel egy alig 50 négyzetméteres lakás mintegy 60 fős, szolíd házavató ünnepélyén virraszt az ember. A kiborult mentális tartalmakat aztán szivaccsal, földről, például egy hatalmas virtuális boxmeccs keretében...
Amúgy csak a főzőcskézés
(ez itt egy almatorta, mely csak egy mellesleg összecsapott desszert volt a tükörtojásos borsófőzelékem után... anya! itt egy dolog, ami „hiányzott”: borsófőzelék, és volt egy másik is: Ómassa, csak úgy, mintegy átmenet nélkül), miközben csak a hétvégézés, olvasgatás a Rhône-parton, hosszú beszélgetések és az esti kocogás: lassú (nem siettetett... merthogy idő van) ismerkedés a várossal és lakóival.
Na meg persze az sem utolsó dolog, hogy amikor a Vercors-ból nagy izzadtan megérkeztem, terített asztal várt, és három ember örült nekem (látványosan, mert csak másnapra ígérkeztem), akik mind alig várták, hogy elmeséljem, és hogy elmesélhessék. Ígyhát, kedves m, csöbörből vederbe, cseberből vödörbe, és megkockáztatom, hogy nem is nagyon lehetne ez másképp.
Az albérlet-ügy technikai okok – úgymint hétvége – miatt akadozik. Jövendő lakótársaimmal közösen hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magam a hirdetésböngészésbe: mit mondjak, nem túl gazdag a választék. Ennek ellenére jól el lehet fáradni a keresgélésben, főleg ha előző éjjel egy alig 50 négyzetméteres lakás mintegy 60 fős, szolíd házavató ünnepélyén virraszt az ember. A kiborult mentális tartalmakat aztán szivaccsal, földről, például egy hatalmas virtuális boxmeccs keretében...
Amúgy csak a főzőcskézés
(ez itt egy almatorta, mely csak egy mellesleg összecsapott desszert volt a tükörtojásos borsófőzelékem után... anya! itt egy dolog, ami „hiányzott”: borsófőzelék, és volt egy másik is: Ómassa, csak úgy, mintegy átmenet nélkül), miközben csak a hétvégézés, olvasgatás a Rhône-parton, hosszú beszélgetések és az esti kocogás: lassú (nem siettetett... merthogy idő van) ismerkedés a várossal és lakóival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése