2007. szeptember 2., vasárnap

DÉPART (indulás) - ÉTAPE 3


Itt állok, a kezem a kilincsen. Tíz, kilenc, nyolc, egy hét. Aztán: hat, öt, négy, és három, és a dzseki a kezemben, már indulnék,amikor: hol a levéltárcám?
Nincs.
Elhagytam.
Benne identitásom minden nyolc és félszer öt és feles jelölője, legegyszerűbben exportálható életem, bankkártyástól, jogosítványostól. Ott állok, a kezemben kétszer két gombóc fagyi, és csöpög, és folyik végig a dzsekin, a kilincsen, már a kilincs is olvad, az ajtó, ragadok a fagyitól, alighanem itt ragadok, ráadásul nyalni kell, ha azt akarom, hogy ne csöpögjön, fagylalt ilyen felesleges nem volt még a kezemben, számban.

"Az meglett ember... ki tudja, hogy az életet/ halálra ráadásul kapja/ s mint talált tárgyat visszaadja/ bármikor - ezért őrzi meg."

Hát én is őrzöm, tisztogatom, tiszta lapokat nyitok benne, satöbbi, meglett emberek módjára - itt üzen az élet a tárcás epizóddal, mert hogy meglett, megtalálták, visszakaptam, még mielőtt a süllyedés, a képtelen kikacagása teljesen elerőtlenített - őrzöm most már, és tudom, mert üzeni, hogy nem az a dokumentált ragacs exportálandó, itten most a vámon egy tökéletesen felismerhető igazolványképen kívül semmit nem kell felmutatni,
nothing to declare.

Nincsenek megjegyzések: