Új hónap, második hónapom,egyben második napom az egyetem padjaiban. Vekkerem még nincs, nem is feküdtem le korán, hát csak remélem, hogy sikerül időben felébredni. Ki is számolom – még fél 1 körül –, hogy ha nyugodtan akarok reggelizni, akkor fél 8-kor kell ébrednem.
Percre pontosan fél 8-kor arra ébredek, hogy egy madár nagyon hangosan dalol az ablak alatt... a történet elbeszélésében nem lennék hű a valósághoz, ha nem árulnám el magam: szoktam magamnak beszélni, főleg mióta nem nagyon van itt kinek. Hát suttogom neki (franciául): kis vekkerem... elhallgat, elrepül... épp csak ébreszteni jött.
Ilyen apró csodákkal kezdeni a napot bármely évszak bármely felhős reggelén: lehetne életcél. Kin múlik?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Hogy szeretem az ilyen kis csodákat!!! Annyira előttem van az egész szelíd bája, a kifejezés az arcodon!
Megjegyzés küldése