Atyáink halálát azzal ünnepeltem, hogy megtettem az utolsó lépést, ami "teljessé" teszi itt az életem. Újabb jövevény, társ a szobámban. Még nem adtam neki nevet... Bár a fotós jóindulatának köszönhetően ez nem látszik, de be kell vallanom, hogy el van repedve. És ennek ellenére, csodák csodájára: gyönyörű hangja van... Hát íme a hétvége alkotásai.
Ezenkívül olvastam sokat, és... írtam is! A láthatatlan békáról. Sajnos franciául van. Talán majd megírom magyarul is, zanzásítva...
1 megjegyzés:
Gyönyörű - nagyon sokat gondoltam ám arra, hogy mennyire hiányozhat, még terveket is szőttem, hogy valahogy eljuttatni :) Örülök neki, legalább annyira, mint Hermès-nek... Érdekes rajta az Apple Macintosh logó :)
Ami pedig az első három képet illeti... háát, valami azért hiányzik onnan :))))
Megjegyzés küldése