Nappal azt mondom, múzeum, nappal azt mondom, Svájc, és azt érzem: erős vagyok. Aztán éjszaka dúslevelű lucernát gyűjtök tengerimalacoknak a nagymamám kertjében, szoknyám libeg. Mire a kert végébe érek, besötétedik, én nem veszem észre, de édesanyám figyelmeztet, hogy cigányok gyűlnek lassan a bódé köré, nagymamám izgul, régen gyűjtögeti ott a színesfémet. Keresztanyám akkor érkezik, amikor már éppen feszítik fel a reteszt, én megbénulva figyelem, ahogy szétkergeti őket. Nem értem, hogy csinálja, mit mond nekik, nem éppen törékeny, de nő mégiscsak.Édesanyám odaszól, te is így akarsz erős lenni, mi, kisnyúl? Kisnyúl: mg szava, igaz szó. Paff.
Mindezt persze tökéletesen rasszizmus-mentesen. Inkább csak szimbóluma a magyar kétségbeesésnek, aminek hullámai még itt is elég magasak, hogy átcsapjanak felettem. Éjszakánként, (rá)ébredéskor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése