hálók hálója

Ma regisztráltam a harmadik virtuális hiper-szuper ismerettség-detektorra (iwiw és facebook után most yaari, Indiába(n) utazunk). A találmány elképesztő lehetőségeket rejt, persze. Az információ keringetésétől az ismerettség megkötéséig minden elképzelhető.
Egyébként is a hálók korát éljük. Az összes nagy gondolkodó emellett kampányol, a felmerülő etikai dilemmákra a válasz most már nem az egyén, nem az állam, nem az intézmény, hanem: a háló. Nem nagy találmány, arról van, szó, hogy ami eddig közösségként működött, azt most - a világ botrányos izgágasága miatt - kénytelenek vagyunk hálóként modellezni. Nevet adunk neki, formát, keretet.

Sok nevet. Sok keretet.

Nem azt ismételjük-e, amitől elszakadni próbálunk? Kezdetben volt a közösség, mely amúgy kultúrtörténetileg a modernséggel jól felaprózódott egyénekre, abból lettek a kis amerikaiak. Aztán mikor felfedeztük ennek a formációnak a zsákutcáit (a hamburgerek burjánzását, a taposást meg a nagyra hízást), akkor fogtuk magunkat, és újra feltaláltuk egymást.

A háló lett az, ami a pálya különböző térfeleit elválasztó felületként lehetővé teszi: a játékot. A térfeleket úgy választja el, hogy mindnek része, ettől teljesülnek a játék feltételei. (Ha létezne magyar szó, azt írnám): interface (arcköz, köztesarc, felület arcok között, arcmezsgye). Most pedig mit látunk: éppen amikor az egységet próbáljuk visszacsempészni a felaprózódó világba, maga az egységteremtés gesztusa sokszorozódik, pereg szét darabokra. Már iwiw, már facebook, már yaari, már azt se tudom, melyiket nyissam meg, ahelyett, hogy magamat nyitnám.

Persze regisztrálok azért a harmadikra, és biztosan a negyedikre is fogok: semmiből nem akarok kimaradni. Csak éppen a lényeg el ne vesszen, csak megtaláljuk egymást a hálók hálójában... Indiában keresgélünk, Indiában azt találjuk: mit keresünk mi itt? Viccnek jó. Tanulságnak.