2008. január 30., szerda
quiproquo
volt egy meghatározhatatlan érzésem bizonyos szavakkal kapcsolatban, hogy talán nem az mondta őket, akinek a szájában végül a hangok formálódtak, és figyeltem a jeleket, hogy hátha többet akarnak, mint jelenteni, hátha felfedik önnön meztelenségük, de csak én maradtam itt felfedve, majdnem bőr alá ment a lökésszerű, hirtelen megértés, és elképedve vettem tudomásul, milyen szórványosan van jelen a teljesség, aminek pedig a lehetőségére mindent felépítettem, akkor amikor a szavakat kimondtam, mikor a szavakat egyenként vetkőztem le magamról, óvatlanul.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
na, hát erről írtam reggel, erről a teljességről, és hogy milyen kár, hogy nem lehet. Hogy fogod akkor nekem egyszer megmutatni? Megkeresed a szórványt?
ó, ez nem az a teljesség (nem is tudom, hogy melyik, csak játszok itt a szavakkal, aztán te meg jól beleolvasol valami szomorút, ami nincs is ott). egyszóval: igenis meg fogom mutatni, ha szórvány, ha zárvány, már csak egy társ kell hozzá , és TELJESül minden vágyam (vágyad). mert van társ, aki szintén tud napfényt szóró hó lenni: nincs ebben sehol ellentmondás.
Egyébként azért láthatja úgy Márta vagy Más, mert szavaid hordoznak egy s mást és csupaszok eléggé ahhoz, hogy könnyedén, áthatoljanak Énjeink rétegén. Bár nem egészen meztelenséged hordozza, ruhátlanság hatol át ruhán és olykor nem annyira puhán ér el valakit, még akkor is ha rétegesen öltözködik (a réteg nem elég ha túl sok rés vagy rész marad szabadon). Mindegy hogy céltalan játék vagy célzás, a szavak, a nyelv hatalma nem rajtunk múlik hogy mást mennyire vetkőztet, milyen mélyen, mennyire szédítően ér, akkor is ha a cél csak a felszín, gyengéd cirógatás, vagy egyszerű, játékos csiklandozás. Ráadásul ahogy Te írsz csupa rím, ritmus, zene, így akár lehetne a páncél hermetikusan zárt, a fül többnyire szabadon áll.
Megjegyzés küldése