ázsia

a lépcsőn loholtam fel, éhes voltam, és egy kicsit talán szédültem is már - az egész napos idegenben-ázás van hogy tetőtől-talpig ellep estére -, loholtam fel, harmadik emelet, nem is értem, mért kezdődnek 5-össel a szobaszámok, de van tonhal citromos mártásban, és főzhetek hozzá mondjuk rizst.
mellettem ázsiai pár, szatyrukban saláta, húsok és ásványvíz. nevettek, a fiú meg is előzött, és lihegve játszottak, rajtam keresztül mondták egymás felé, át az én felületemen, mondták egymásnak, és nevettek, azzal az utánozhatatlan csűrés-csavarással, a csékkel meg az orrhangzókkal, hogy dugult fejemet átmosta hirtelen a nyelv, amit szabad nem értenem, az ide-odacikázó falról visszatáncolás - a fordulókban suta kanyart vett a földet nem érő érthetetlen, és ettől kicsit felesleges, és ettől kicsit pazarló, és - igen - kicsit zavaró, szép kiszámoló.