2008. április 22., kedd
kisértetjàrta fejem
Màr tart egy-két hete : a legvàratlanabb pillanatokban helyek idézôdnek fel, magyarorszàgi helyek, gyerekkoriak és ùjak, élmény, esemény, résztvevôk és fôleg rendszer nélkül, mint valami ifihàzi diavetitésen. Nem szomorù, de nehéz kezelni, mert minden àtmenet nélkül ragad ki abbol, amiben éppen vagyok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Azt hiszem, ezt hívhatják honvágynak. Elmúlik, ugyan olyan váratlanul, ahogy elkezdődött.
igen, lehetne annak nevezni, de furcsàn jelentkezik, valahogy kicsit zsibbadtan, semmi fàjdalom, semmi szomorùsàg, furcsa ezt mondanom, de kicsit mechanikus, mint az a bizonyos diavetitô...
Megjegyzés küldése