2009. január 9., péntek

nagymamai fél(reér)-t-és

vannak, akik drogoznak, és vannak, akik tivornyáznak: nekem hóbortjaim vannak.

amit tanulok például. gyerekes valami, még munkát se lehet vele szerezni. amit elképzelek a világról, az meg - valljuk be - hát érdekes... de mit összeposzmogok itt ezzel a harmadik diplomával is (ugyan mit csináltam hat évig?), egész egyszerűen komolytalan. na és akkor még nem is beszéltünk erről a mehetnékemről, erre is az apám-anyám szoktatott rá, igazán megülhetnék végre, mint mindenki más (kivéve a keresztlányt, a sógort, a szomszéd Laci fiát meg az Erikát, annak is minek kellett abba az Angliába vagy Amerikába kimenni, most nézheti magát)
mindegy má nyakon-pofon, csak valami munka lenne, meg egy rendes család, persze olyan igazi már nem lesz (tényleg most mit lehet csinálni a fényképekkel, amin még ketten vagytok? elégetni?), de legalább hogy letelepednél, várhattál volna - látod - még 6-8 évet, míg megházasodsz, na most letelepedhetnél, nem ülnél az apádék nyakán, anyád is nyugodtan tudná lehajtani a fejét, nem kéne azon aggódnia, hogy ugyan melyik hídon dobnak téged is a vízbe a kamerádért, mint azt a francia lányt (tényleg az meglett?) azt mondják, hét felest ivott meg, dehát ki tudja mit hazudnak el vele? egyébként meg látszik, hogy az megy másik országba, aki úgy akar élni, ahogy otthon szégyellne, ott meg úgyse látja senki, aztán csinál amit akar...
legalább amíg a Mama meg én élünk, addig itt maradnál, hogy látnánk még egy kicsit...

1 megjegyzés:

Zsolti írta...

látod látod... a mamák már csak ilyenek...

meglett szegény francia lány. csepelnél dobta partra a jeges duna...