jövő hét szerdától itt simítom ránctalanra a lepedőt: http://www.ardeonaighotel.co.uk/
stooping in rainy scotland,
amongst frill and frippery
and reminiscences of another life.
"O Siddhartha," he exclaimed, "will your father permit you to do that?"
"O Govinda," he spoke quitely, "let's not waste words. Tomorrow at daybreak, I'll begin the life of the Samanas. Speak no more of it."
Hotel: ott lenni - mondja Gyöngy - mint az olvasás... belehelyezkedni, átmenetileg, egy térbe, ami nem egészen a sajátod, de mégis tiéd. Ott maradni - mondom - mint az írás. Elfoglalt szemlélőjeként a sok átsodródó sors-szemelvénynek: te vagy az egyetlen állandó... És igen: akárhányszor hotelben aludtam, mindig szerettem volna az lenni, aki még elsimítja a lepedő felhajtott sarkát, még letörli a csapról az utolsó vízcseppeket, mielőtt otthagyná - ajándékba - a megint újra szétzúzható, megint foltosra szennyezhető idomokat. Tudom: nem lesz mindig ilyen poétikus. De az én kezemben mindig benne lesz a mozdulatnak ez a költői dimenziója is. Amikor már nem, na akkor fogom otthagyni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése