es egyben uzenem mindenkinek, hogy - ha valahol - itt tenyleg megtanulok majd begetni. az ablakom alatt egy negy laban (ilyen szelben) alig megallo kisbarany folyton ehes... imadom!
ha valaki vette a faradsagot, es megnezte a kepeket a hotel honlapjan, es elkepzelt valami nagyon szepet, hat annak meg csak fogalma sincs arrol a gyonyorusegrol, amit itt talalni lehet. mert ami itt szep, az a kepeken igazan nincs ott. mert ami itt szep, az a szotyogo, csorgo, zudulo viz, es az a burjanzo elet, ami belole fakad. keves szin van: a zold, leginkabb. aztan a barna, ez az elszaradt pafranyokbol meg a highlands-ekbol. es a feher, ezt a baranyok pottyogtetik bele a tajba. de ez a keves szin olyan elenk, olyan gazdag, hogy minden provence elbujhat mellette.
Paradicsom.
Facanok csapatokban, ozek a kertekben!, hattyuk a tavakon, patakokon. Es eso es eso es eso es eso.
A szobam egy manzard, legelore nez, hegyekre. Van benne egy oltozoszekreny, egy gyonyoru del-afrikai lany aggyal, meg egy Yamaha gitar, olyan, amilyen nekem még sose volt... el akarom kerni, mikor elmegyek... valaki csak ugy itt hagyta.
A munka, mert hogy ezert jottem, eddig nem tul megerolteto. Ma parkettaszegelyszeru parkanyokat (skirts) torolgettem, agyaztam, torloruhakat hajtogattam, es borsot huvelyeztem. ez utobbi a legizgalmasabb, mert a konyhaban van, ahol ugy erzem magam, mint a kislany, aki nezi, hogy borotvalkozik a nagypapaja: valami bamulattal vegyes csodalkozas, kicsit mint ahogy andor nemsoka a traktorokat fogja atszellemulten nezni, hat ugy vagyok en, le se veszem a szemem az egesz gyarrol, ahol mindenki - ki tudja, honnan - tudja, hogy mit csinal eppen, es miert, es arra jottem ra, hogy ez nekem ÁLMOM volt, hogy ebben benne legyek, hat most itt vagyok...
korulottem csupa nagyon kedves, nagyon nagylelku es nagyon ''lapos'' ember, foleg Del-Afrikabol... a helyiek jobbak, oket legalabb nem ertem... ;) a lakotarsaim hazajonnek munka utan, es leulnek a teve ele, de van, hogy a videojatek ele, ami jo, mert en szabadon gitarozgattam ma este a harom oras szotyogos setam utan (csak mikor hazaertem, vettem eszre, hogy vannak gumicsizmak is).
a fonok egy maniakus, kicsit onkenyes fazon, allitolag lanyokkal nem szivozik, eddig nagyon udvarias volt, s en nemkulonben...
holnaptol mar teljes munkaidoben dolgozom, ami azt gondolom - talan a hosszusaga miatt lehet megerolteto. a szobakban a vizcsapok polirozasa a kedvencem, mert annal abszurdabb, bataille-ibb mozdulatot el sem lehet kepzelni, es szeretem az egesz teret, mindazert, amiert tudtam, hogy szeretni fogom: a szepsege, az atmenetisege, a luxusa miatt (a luxust szinten abban a bataille-i adomány ertelemben veve)...
mit mondjak még? hiba lett volna nem eljonni, jo, hogy alazatot tanulhatok, alazatot a munkaval szemben, a termeszettel szemben, aki sarral dagasztja meg az almaimat is, alazatot a kollegaimmal szemben, akik olyan kezsegesen magyarazzak, hogyan kell a lepedot hajtani. nagylelku, vidam emberek, meg ha nincs is sok kozos temank (a munka eleg, meg biztos ráakadunk majd másokra is).
es jo, hogy vágynelkuliseget is tanulhatok, mert olyan hely ez, ahol a vagyak valahogy elreppennek a levegobe (mintha folyamatosan meditálnál), es nem marad mas, csak a nyugalom, meg az eso az ablakokon, ahogy perceket pereg...
majd irok még.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése