Tu sais ici
Y a que du bois
On ne se chauffe
Pas comme ça
Tu ne te coupes
Pas du froid
D'un simple claque-
ment de doigt
Tu dois brûler tout
Tu dois brûler tout
Tout sauf tout
Tout sauf toi
- M -
Y a que du bois
On ne se chauffe
Pas comme ça
Tu ne te coupes
Pas du froid
D'un simple claque-
ment de doigt
Tu dois brûler tout
Tu dois brûler tout
Tout sauf tout
Tout sauf toi
- M -
és
egyedül
azt a bögrét hoztam el
(bele a vázlatos hétköznapokba)
a kézműves fazekas füleset
a jég alól megszólalt:
tényleg gyönyörű
fogd csak
még
forró
benne
a múlt
és gőzölgött
a folytatott
a születő-vajúdó régi-idő
mint a cövek álltam
mint az óra pecke
mozdulatlan, míg
felémhajolt
a pára
fogd, mondta,
csak magadat
és hasíts bele a télbe
egy sovány szénrajz-kopót
loholjon születő vajúdó
karcai után a múltnak
hadd hasson újnak
a friss hó alól
a mai
fogás
2 megjegyzés:
Tu sais ici
Y a qu'une voix
On ne s'échappe
Pas comme ça
tu sais, je n'ai aucune intention de m'échapper... enfin, géographiquement parlant, c'est fait, mais je reste là, tous ces beaux souvenirs reste en moi, et si de temps en temps, j'en brûle quelques uns, c'est que pour me réchauffer de leur chaleur...
Megjegyzés küldése