Anyahajók a Neckar vizén...
felsorakoznak a szürke folyón -
gyűlnek a foltok, ráncai közt a
megtört vizeknek.
(arccal a földnek tipegnek
kockás jarókelők,
holnap is erre buszoznak)
Tereget ki a partra az ősz
réz-csigatészta úszik a fáról,
fércel a lassú, tarka hajók közt
háttal az árnak.
(peckesen járnak,
buszjegyük lyukán az esti fény
mattarcukra kisfilmet vetít)
Árboca karcos a tengeri sótól,
horgonya kerepel le az édes
víz fenekére, a télben az árboc
kétrét hajlik a csöndek alatt...
(felsír az éjjel:
nem férnek el, anya,
nézd, a sirályok, a
sókristályok, a
szürke folyón...)
2009. október 2., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Ez szép. De azért az ékezetekért mindig kár... Bár az idegenből írásnak talán összehasonlíthatatlan sajátossága.
javítottam: engem is zavar
Megjegyzés küldése