Azokról a dolgokról, amiket ma reggel különösen szerettem:
A biciklimet, aki elvisz, ahova csak akarom. Például szombaton váratlanul ezekre a helyekre, egészen Michelstadtig elvitt (a harmadik és negyedik képen a völgyben Heidelberg nyújtózkodik, a másik kettő a lassan-serény odenwaldi vidéket ábrázolja)...
Másodikként nagyon szeretem az elsuhanó heidelbergi zöldpapagájrajokat, felkapom a fejem minden alkalommal az eltévedt, de idegenben megbékült szárnyasok zajos elvonulására.
És szeretem a kezdődő őszt is, pedig azt hittem, majd megijedek tőle, de főzöm inkább a nagy bögre teákat, és elfogadom a lelassulást.
1 megjegyzés:
Az a jo az oszben, hogy tartunk tole, amikor pedig mar itt van, akkor annyira beleszeretunk, hogy hirtelen arra gondolunk, talan ez a legszebb evszak. A masik dolog az osszel kapcsolatban pedig az, hogy nyaron titokban vagyunk ra, mert a nyar az fesztival. Az osz lehut, munkara kesztet, elvarazsol. Itt nincs igazi osz, mert szinte minden orokzold. Tudom, hogy imadni fogod! Oszibarack, szolo, szilva, dio, mogyoro, gombak, eso, szel, szines levelek, es GESZTENYE!!! Szepseges oszt! Es bocsanat, de nincs ekezetem.
Megjegyzés küldése