Csodálatos, a végtelenségig nyugodt nap! Gyengébb idegzetű teljes munkaidősök innentől csak saját felelősségre folytathatják az olvasást! Reggeli sütkérezés a fehér műbőrfotelben, majd újabb menzai ebéd (a koli melletti menza csak fele olyan jó, mint az egyetemi), hosszú napsütéses séta a belvárosba, a város lassú, egyenletes belélegzése, zsibvásár.
Van valaki, aki 10 euróért (vagy annak megfelelő valutáért) a közelmúltban ennyi mindent vásárolt? Ráadásul a kis láboson kívül, akinek ütött-kopottságába, lekerekített vonalaiba azonnal beleszerettem, minden teljesen újszerű állapotban. Az így bekaszírozott pénzből ráadásul karitatív célokra áldoznak, arról nem is beszélve, hogy az önkéntesként ott munkálkodó nyugdíjasok hasznosnak és ettől boldognak érzik magukat.
Mindenkinek, aki aggódik az étkezési szokásaim felől (tépelődő nagymamáknak és anyukáknak) íme egy vacsorám, és az azt követő szerény desszert. És – amint látjátok – mindenből kettőt vettem, úgyhogy lehet csatlakozni!
1 megjegyzés:
Egy órán belül ott vagyok, megyek a reptérre! Vagy nem épp nekem szólt a meghívás? :)
Szépek a
képek (a)
rím mi (a)
tt.
Megjegyzés küldése