van egy növény a lépcsőházban (én öntözöm őket), akit nem sikerült megszeretnem a hosszú hónapok alatt... úgy nézett ki, mint egy szemölcsös, csúf banya... még a pókok is beszőtték, mintha nem is élő valami lenne, csak hűlt hely...
múlt héten, ahogy locsoltam a virágokat, az jutott eszembe (nyilván a gyerek analógiára), hogy talán meg kellene tanulnom szeretni, és akkor megszépülne... Erre a héten ezt produkálta:
1 megjegyzés:
Gyönyörű! Én úgy gondolom, hogy a növények sokkal inkább fogékonyak ránk, mint gondolnánk :)
Megjegyzés küldése